Hatalmas megtiszteltetés ért bennünket. Felkértek engem és Duchon Jenőt, hogy órákat adjunk az Elte Pedagógia és Pszichológiai Karán. A tematika most készül, gyakorlati órák lesznek szerdánként a tervek szerint. Főként IKT tárgykörben, azon belül is a közösségi hálózatok, alkalmazások, stb a téma. Nagy kihívás ez, állunk elébe.

Tavaly, amikor kulcsiékkal még a cck08-at próbálgattuk már érintettük a mindmappinget. Nézzük, akkor mit is írtam egy bejegyzésben a jegyzetelésről és a fogalomtérképekről:

Milyen jegyzetelési technikákat ismersz?

Inkább az a fontos, hogy mit szoktam használni, illetve eddig milyen jegyzetelési technikéákat használtam. Volt időszak, amikor csak a számítógépen jegyzeteltem. Volt egy txt állományom, amelynek az első sorában ez szerepelt: .LOG Ez azt tette a fájlal, hogy ha Notepadban nyitottam, akkor automatikusan beillesztette az utolsó sor után a megnyitás dátumát. Rettentő hasznos volt, egyfajta folyamatos, időrendi kép látszott. Természetesen ez nem segített akkor, ha sok projekt volt egyszerre, mert akkor összekeveredtek a projektek, és nehéz volt megtalálni az éppen kellőt. Lehetett volna ezen segíeni, ha projektenként csinálok ilyen állományt, de az már macera.

Volt egy idő, amikor TreePad-et használtam.Ez pont jó volt arra, hogy a projekteket szét lehetett dobálni. Mégsem jött be igazán.

Volt idő, amikor papírra írtam. Azért nem szerettem, mert az esetek nagy többségében át kellett írni a gépre megint.

A legjobban azt szerettem, amikor a wikibe írtam a jegyzeteket. Rögtön, ott, amikor kellett. És rögtön meg is tudtam osztani, minden franc nélkül. Nagyon jól kereshettem, szóval tuti volt. De ehhez mindig kellett gép és hálózat is.

Mostanában kevesebbet kell jegyzetelnem, inkább csak az ötleteimet kell néha leírni valahová. Nos ezek legritkábban a gép előtt ülve jönnek. Szóval vettem egy kis alakú, üres lapos Moleskine-t és abba írok. Aztán itthon gép előtt rendezem össze, ha kell egyáltalán. Beviszem a saját Confluencembe, ha feladat, készül belőle egy Jira jegy is. Szóval sok minden, néha fölöslegesen, de hát valamivel mindig kell szórakozni kicsikét.

Mégis a leggyakoribb, hogy fejben jegyzetelek, így sok minden ki is esik szépen. Ez a legrosszabb technika amit ismerek.

Milyen kontextusban érdemes fogalomtérképeket használni?

Tervezésnél, vagy koncepcióalkotásnál. Bármit is tervezek. Utazást, hétvégi programokat, baráti összeröffenést, vagy éppen online portfóliót. Ez utóbbi kifejezetten tetszik.

Mi az előnye/hátránya a fogalomtérképeknek a lineáris jegyzeteléshez képest?

Nem tudom megmondani. Én sokkal többet használom a lineáris módját a jegyzetelésnek, mint a mindmap-et. A fogalomtérkép jól meg tudja mutatni az összefüggéseket, szinte első látásra. Bármikor elő lehet venni, elfér egy papíron, szóval elvileg ez lenne a jobb. Valószínűleg nehezebb elkészíteni, így kevesebben is használják. Ahhoz, hogy egy mindmap jó legyen, szerintem sokat kell foglalkozni vele.

Hol tartok ma? Mi változott azóta? Lássuk sorban.

Nem ismerek azóta sem több jegyzetelési techikát, igazán az egy év alatt ebben a témában nem volt fejlődés megfigyelhető. Sőt, amit a fentiekben leírtam, azok közül gyakorlatilag csak a papírra jegyzetelés maradt meg. Nem használom már a .LOG "módszert" és semmi extra alkalmazást sem. Néha még jegyzetelek wikibe, de ez is egyre ritkább. A Moleskine viszont bejött, és mindig azt használom a megbeszéléseken. Lehet ez visszalépés, én mégis inkább egyszerűsítésként fogom fel.

A fogalomtérképekkel kapcsolatban még rosszabb a helyzetem. Egyszerűen képtelen vagyok egy épkézláb fogalomtérkép megrajzolására. A helyzet az, hogy túl nagy erőfeszítést igényel tőlem, hogy használható mindmap-et készítsek. Valószínűleg ez nem az én műfajom. Tavaly óta nem is vettem elő fogalomtérkép készítő alkalmazást, ha mégis valami oknál fogva kellene ilyet csinálnom, valószínűleg simán papírra rajzolnám.

Az eddigi ismereteim alapján továbbra is azt állítom, hogy összefüggések ábrázolására tökéletes lehet, de abban is biztos vagyok, hogy nem ez a mindenki számára üdvözítő megoldás, ha meg kell valamit jegyeznie.

Képek: stock.xchng

Megjelent az Oktatás-Informatikai folyóirat első száma, melyben a használd.hu tagjai közül többen is írtunk cikket, tanulmányt. Duchon Jenő - Számítógépes játékok az oktatás világában címmel írt egy tanulmányt. Az alábbi rövid felütés kedvcsináló hozzá.

Jártamban keltemben tapasztalom, hogy a játékokkal kapcsolatosan egyfajta szájhúzás alakul ki, főleg, ha a játszó személyt korával együtt kezdjük emlegetni. Amíg gyerekeknél elfogadott dolognak találjuk, ha idejét játékkal tölti, felnőttek esetében legjobb esetben is megmosolyogjuk. Pedig az életünk minden területén találkozunk a szórakoztató eszközök ezen típusával. Különösen, hogy ezek nagy része nem csak szórakoztatásra alkalmazható. A játszva tanulás eszköze és platformja nagyon sokféle lehet. Használhatunk társasjátékokat bábukkal, kialakíthatunk egyszerű szerepjátékokat az órán, fénymásolhatunk több oldalnyi papír alapú játékot. Ugyanakkor élhetünk a modernkori eszközökkel is, a számítógép által nyújtott digitális tartalmakkal. A műhelymunka témakörei:

Ördögűzés A szörny megismerése A virtuális és a valós világ kapcsolata Számítógépes játékok az oktatásban A feketeleves Összefoglalva

Jenei Zsolt - E-learning fejlesztési tapasztalatok felsőoktatási, nagyvállalati és piaci környezetben

Az alábbi rövid összehasonlító tanulmány egy szakmai retrospektív kíván lenni. Egyrészről a visszatekintés szándéka, másrészről az (ön)elemzés szükségessége késztetett a megírására. Az elmúlt években három eLearning fejlesztő csapatban dolgoztam. Eltérő szemléletet, gyakorlatot és nagyon különböző embereket volt alkalmam megismerni. Abban a formában, ahogy itt összevetem őket, természetesen már egyik sem létezik. Az időtényezőt figyelembe kell venni, nem egyidejűleg vettem részt a három közösség munkájában. A műhelytanulmány témakörei:

A Kodolányi János Főiskola A Magyar Telekom Képzési és Tudásmenedzsment igazgatósága Az Eduweb Multimédia Zrt. Tanulság

Klötzl Ferenc - Wiki tanulmány

A Wikipédiából, a szabad lexikonból? "A wiki (illetve WikiWiki, kiejtése: [wiki] vagy [viki]) egyik speciális fajtája a hipertext rendszereknek, vagy pedig maga a szoftver, ami ennek készítését lehetővé teszi. A wikiwikiweb olyan webhely, amely wiki rendszer szerint, ennek felhasználásával működik, vagyis lehetővé teszi azt, hogy a felhasználók (vagy általános esetben bárki) a laphoz új tartalmakat adjanak, vagy azon tartalmat módosítsanak. Más szóval a wiki egy olyan tartalomkezelő rendszer, amelynek számos különböző implementációja létezik. Segítségével egész weboldalak is működtethetők (nem feltétlenül lexikon jelleggel), de alkalmazható a hagyományos fórumok helyett is a látogatók tapasztalatainak, véleményeinek strukturáltabb megjelenítésére. A Wiki (nagy W-betűvel) és a WikiWikiWeb megnevezésen általában az első wiki rendszert, a Portland Pattern Repository-t értjük, ezért sokan azt javasolják, hogy általában a wikiket kis kezdőbetűvel írjuk. Néhol a wiki helyett a wikiwiki vagy WikiWiki forma is használatos. A név maga a hawaii wiki wiki kifejezésből ered, ami "fürgét" vagy "nagyon gyorsat" jelent. A Honolulu repülőtéren a terminálok közötti járatokat nevezik Wiki Wiki Bus-nak, azt szándékozván jelezni, hogy e járatok gyorsan közlekednek. A Wiki ezen túl egy elterjedt maori és új-zélandi keresztnév." A műhelytanulmány témakörei:

Wiki a vállalatban Milyen feladatoknál lehet jól használni? Projektmunka a wikiben Panaszkezelés Rendezvény- és konferenciaszervezés Szervezeteken átívelő együttműködés Termékfejlesztés Pályázati munka Kutatási tevékenység Tipikus felhasználók és felhasználói előnyök Felhasználási esetek Egy wiki bevezetés sikerkritériumai Összefoglalás

A teljes cikkek elolvashatók az Oktatás-Informatika folyóirat első számában, több más e-learninghez kapcsolódó érdekes cikkel egyetemben. A folyóiratról bővebb információ a hivatalos honlapon található. A folyóirathoz tartozik egy közösségi oldal is, ahol a megjelent cikkekkel kapcsolatban lehet kérdéseket feltenni, hozzászólni, vitát folytatni. Az általunk készített tanulmányokat az Oktatás-Informatikai folyóirat második számának megjelenésével egy időben itt is közzétesszük a Tudásbázisban.

Két érdekes párhuzam van a középkori szövegek és a multimédiás tananyagok szövegei között. Mindkettőnek szerves része az illusztráció, ezek együtt hatnak az olvasóra. Mindkettő lezáratlan alkotás, mások által továbbírható, másolható.... A kép szerepét az oktatásban a szenzualista pedagógia erősítette meg és tette a tananyagok teljes értékű részévé. Comenius Orbis Pictusa az első teljesség igényével készült mű, amely a kép kiemelt szerepére alapoz. A tankönyvek szerves részei lettek az illusztrációk. Ábrák, rajzok, képek, képsorozatok. Ezek módszertani használatának mára kialakult elmélete és gyakorlata van, ami alkotói igényesség függvényében átkerült a multimédiás tananyagokba is. Az oktatásban többféle képet lehet használni. Ezek kritériuma, hogy a megismerést, valamint az esetek többségében az ismeretek kommunikálását szolgálják. Lényeges kiválasztási szempontja az oktatási anyagokban megjelenő képeknek a kulturális konvenció, aminek konkrét szempontjai az esztétikai minőség és az etikai vonzat (jogi kötelmek az ábrázolásban, mind a témát, mind a szerzői jogokat figyelembe véve). A tananyagban használt képeknek kapcsolatba kell kerülni a szöveg szűkebb kontextusával. A szöveg lineáris kohéziója mentén illusztrálhatja a témát vagy a gobális kohézió megjelenítéseként, illusztrálhatja a téma egészét. (Számos szerző-tananyag fejlesztő közti konfliktus okozója, hogy a szerző a rémát akarja illusztrálni)! A kép holisztikus tulajdonsága miatt (rögtön hat és átfogóan) lényeges az igazság ? hamisság kérdését is állandóan vizsgálni. A szöveg lineárisan hat és időigényesebb a megértése az olvasás miatt, de rendelkezik egy lényeges tulajdonsággal. Képes állítást megfogalmazni a világról. (Szubjektum-prédikátum).  Ezt a kép nem tudja teljesíteni. A világot bemutatja, reprezentációkon keresztül értelmezheti a tanuló, de bizonyosságot csak a szöveggel együtt szerezhet a látottakról. A kép és a szöveg összevethetőségére több elmélet is létezik. Koronként és kultúránként ez változó. Találkozhatunk a szöveg és a kép éles szétválasztásával, a két ismeretátadó eszköz szabad kombinálásával és elvont elméleti síkon a két szimbólumrendszer összevonásával. A nyelvet sokan képinek tartják, mások a kép nyelvi megjelenésének a fontosságát hangsúlyozzák. Az ismeretátadásban használt képfogalmat tovább bonyolítja, hogy a pszichológia és a filozófia foglalkozik a belső képpel is, amit az ember magában elképzel. (Más nyelvek különbséget tesznek a két kép között. A belső képként is megjelenő az image, imagen a csak tárgyi hordozón látható a picture). A tananyagban megjelenő kép megítélésére az ábrázolás és a kifejezés fogalmak használhatóak. (Némi párhuzamost mutatnak a szöveg téma és réma felosztásához). Mindkettő a képi közlés szinonimája, de az ábrázolás a közlés folyamatában az objektívet emeli ki, a valóság tárgyi rögzítését, addig a kifejezés a képi közlés szubjektív mozzanatát, a közlő akaratát, a felmutatás okát jeleníti meg. Szövegből tanulás:  A szövegből azt értjük meg,  amit dekódolni tudunk belőle.  A szövegértést (dekódolást)  tanulni kell. A szöveget nehezebb megjegyezni. Képből tanulás: A kép azonnal hat. Azt értjük meg belőle, amit belelátunk. A képértés inkább velünk született képesség. A képet könnyebb megjegyezni. Hosszú utat tett meg a képi illusztráció az oktatásban és korántsem érte még el a lehetőségeinek a végső határát. A bővülő képtárak, flash animációk és oktató videók tanárok által szerkesztett adatbázisa mellé a tanulók által alkotott képek és videók is megjelentek az interneten. A bejegyzés megjelent Jenei Zsolt személyes blogjában is 2008 december 9-én, a Figyelőnet blog szekciójában.

Házi feladat. Annyira régen használtam ezt a szóösszetételt szó szerinti jelentésében, hogy most kicsit furcsán is érzem magam tőle. Olyasmi érzés ez, mint amikor egy kisdiák először ül az iskolapadba. Nem igazán tudja mi vár majd rá, de elég sokat hallott már a dologról eddig. Van egy kép a fejében, szeretné, ha úgy történnének az események, ahogy annyiszor megálmodta már. Aztán persze nem úgy lesz. Nos, sok e-learning-, online-, és ki tudja még milyen kurzuson vagyok túl, de valahogy minden egyes esetben elfog ez az érzés. Az új ismeretek megszerzésének érzése. Tudom, hogy nem lesz egyszerű, hiszen annyi minden mást is csinálhatnék a tanulás, a kutatás helyett - hogy mást ne mondjak, most például aludni kellene - mégis ott van a tudat, hogy ezzel több leszek. És ez az ami hajt. Nézzük hát mit teljesítettem eddig. Nem sokat. Sajnos. Elmentettem néhány linket, de a tartalmukat még nem igazán néztem át. Tudom, hogy ott vannak, jó helyen vannak, bármikor elérem. Sejtem, hogy mi van mögöttük, néhány prezit át is lapoztam, így kép már van arról, hogy mit is várhatok. Ezzel párhuzamosan persze bennem is kezd kialakulni valamiféle nyers váz arról, hogy mi fog itt érni és nekem, igen, saját magamnak, milyen gondolataim lesznek a témához. Mindez azonban kevés még, hogy meg is tudjam fogalmazni ezeket a gondolatokat. Az előkészületek megtétettek. Csermely Péter könyve a laza hálózatok erejéről újra az ágyam mellett hever. Sajnos egy eléggé izgalmas regény, egy teszvesz város és a Kóc-kóc mellett. Az utóbbi kettőből a fiamnak és a lányomnak mesélek, nekik még korai a hálózatokban gondolkodni. Szerintem annyira nem is élveznék. Újra, mondom, mert már egyszer olvastam. Majdnem elolvastam az egészet, szóval csak fel kellene kicsit frissítenem, illetve befejeznem. Ez is meglesz hamarosan. Aztán elkezdtem végigmenni a rám váró feladatokon. Ennek mentén kicsit közelebb kerültem az OpenId-hoz, hiszen a MindMeister képes authentikálni OpenId szolgáltatón keresztül is. Gondoltam jó lenne egy account, hátha könnyebb lesz az élet ezek után. Csak egy felhasználónév, csak egy jelszó. No emiatt már kész nyereség ez az egész. Megint tanultam valamit. Mindeközben egy nagyon fura érzés kering bennem. Én ezeket a dolgokat már végigjátszottam. Megfogalmaztam, kitaláltam, megkoncepcióztam. Magamban, magamnak. Egy szép kerek rendszer lett belőle, amely nem egy rendszer, hanem egy több rendszerből álló moduláris egész, mely egészében és részeiben is nagyon jól használható az információ átadására és elérésére. Nagyon örülök, hogy mindezt okos emberek meg is tudják rendesen fogalmazni, így most azt érzem, hogy az utóbbi egy, másfél év gondolkozása nem volt hiábavaló és talán nem egy zsákutcát jelent. Ha most még nem is érzem annyira az igényt a "piac" felől. Képek: Stock.XCHNG

Egyre többször találkozom baráti beszélgetéseken azzal, hogy meghatározott időintervallumban kell a munkahelyen tartózkodni. Ezt persze munkaidőnek nevezik, mégis érdemes kicsit megvizsgálni a dolgot közelebbről.

Nagyon sokféle szakmát, munkát képviselő beszélgetőpartnerem panaszkodott arról, hogy semmi szabadsága nincs abban, hogyan osztja be a munkaidejét, bár névlegesen mindezt elvárják tőle. Ezek az emberek érzik, tudják, hogy munkájuk egy részét sokkal jobban, gyorsabban el tudnák végezni az irodán kívül. Sokszor egész egyszerűen azért, mert a nem szokványos környezet inspirálja őt, ötleteket ad, kevésbé fárasztja, mint az iroda sivársága. Ehelyett reggel 8-tól délután 5-ig bent ül, egy órás ebédszünettel, amely persze nem számít a munkaidőbe.

Nem azért ül bent, mert végigdolgozza ezt a nyolc plusz egy órát, nem. Azért, mert a főnöke elvárja tőle. Azért mert figyeli, hogy beér-e időben, hogy nem megy-e el hamarabb három perccel.

Megkérdeztem, hogy mi van akkor, ha nem fejezi be az elkezdett feladatot a munkaidő végére. Bennmarad még, folytatja, amíg el nem készül vele? Érdekesek voltak a válaszok, bár nem meglepőek. A legtöbb esetben azt a választ kaptam, hogy esze ágában sincs bennmaradni, hacsak nem akkor van határideje a feladattal. Majd holnap befejezi, és igaz ez akkor is, ha csak néhány percet, negyed- vagy fél órát kellene ráhúzni.

Az ok egyszerű. Ha meghatározott, hogy mikor kell bent lennie, sőt ha pár percet késik, akkor már feddést kap, akkor bizony nincs azaz isten aki bent tarthatná, ha csörög a blokkolóóra. Esik ki a toll a kézből, zárul a laptop teteje és irány kifelé. Vajon ez tényleg hatékony munkavégzés?

Nem valószínű. Ha rabszolgaként bánunk a munkatársainkkal, nem várhatjuk el tőlük, hogy abban az időben, amikor nem rendelkezünk felettük rendelkezésünkre álljanak. Hogyan kapcsolódik ez a blog témájához. Egyszerű.

Azok a cégek, vállalatok, ahol hasonló elvek szerint zajlik a munkavégzés nem használnak semmiféle csoportmunka támogató rendszert, hiszen nincs valós teammunka, tudásmenedzsment nem létezik, és gyakorlatilag kézi irányítással mennek a napi folyamatok. Egyszerűen nincs szükségük rá. Jól begyakorolt folyamatok alapján megy a napi munka, nincs újdonság és nem igényel a napi rutintól eltérő kezelést.

Sajnos ennek ellenkezőjéről általában nem is lehet őket meggyőzni. Én kívánom mindenkinek, hogy olyan munkahelyen dolgozhasson, ahol legalább a munkaideje egy részében maga rendelkezik arról, hogyan osztja be az idejét feladatait.

Pici kis körkérdérdés. Kinek mit jelent az e-learning? Hogyan tudnátok megfogalmazni az -learning lényegét? Milyen irányt vennétek, ha tengernyi erőforrás állna rendelkezésetekre? Hamarosan magam is leírom a feltett kérdésekre a választ. A Ti válaszaitokat pedig kommentekbe várom!